Erdő... Süvölt a szél a fák között zúgva, zokogva, nyögve, fájva, sivít a szél a fák között s a magyar erdő magyar fája ingatja koronás fejét. De csak fejével bólogat, s a törzse szikla- szent-szilárd: lombos fejével bólogat és nem fél, hogy az égi bárd csattanva mellen ütheti. ... A szálfák között, hej, be törpe egy ember-parány, mint magam, félőn, lapulva, hej, be törpe, s homloka mögött hangtalan reszketnek a gondolatok. Arra gondol, hogy zúg a szélvész, és jaj, ha őt is földre vetné! Arra gondol, hogy zúg a szélvész és vajjon nem törnek-e ketté a meg- nem-hajtott derekak? Dsida Jenő Hier klikken om te bewerken. | Szeretet Szeretem én az eget úgy, ahogy van, derűsen, borúsan, szeretem a földet is úgy, ahogy van, sárosan porosan. Nem válogatok sem égben, sem földben, sem időben, sem térben, arravaló, hiszem, hogy térdre essek,- arravaló a térdem, Arravaló az út, hogy menjek rajta, s hogy ráboruljak holtan, mint egy ledőlt fa, ne tudja bár senki, hogy ki voltam s mi voltam. Erdélyi József om te bewerken. |
0 Comments
|
AuthorWrite something about yourself. No need to be fancy, just an overview. ArchivesCategories |