ADY ENDRE: SZELID, ESTI IMÁDSÁG Uram, adj csöndes éjt, Nyugodalmas, nagy éjt A te vén gyermekednek, Beteg, rossz gyermekednek. Fölséges dáridók, Keserves dáridók Muzsikája kerüljön, Hangja messze kerüljön. Ne ülje szívemet, Nyomorék szivemet Az ébrenlét lidérce, Rettenetes lidérce. Aludjak kacagón, Álmodjak kacagón S boldoguljak álmomban, Ifjuljak meg álmomban. Valami nagyon nagyot, Valami dicső nagyot Álmodva hadd képzeljek, Éjemben hadd képzeljek. Imádkozzak, mint gyerek, Régi, iskolás gyerek Istenes áhitattal, Altató áhitattal. Mikor az alkony leszáll, A barna alkony leszáll, Régi imám az ajkam Szaporázza az ajkam: "Adj csöndes éjt szüleimnek, adj csön- des éjt mindeneknek. Istenem, én járva-kelve, fölvirradva és lefekve, imádlak, mint édes Atyám. Jó Atyám, vi- selj gondot rám, ámen." | Bogdán Mária : Remény Olyan imbolygó a kedvem, mint Kardvirágok a júliusi záporban. Sírnék, hisz reményem elveszett kincs, De hitem lázasan mosolyog a távolban, Mert tudom a szeretet nem múlik nyomtalan, Gyakran kalandozik, mégis visszajön, Mezítláb oson, kicsit bizonytalan, Mikor ajtót nyitok, ott lesz és rám köszön. Lepketánc Mikor a hernyóból lepke lett, kérkedve repkedett, hogy fényben keringve mind tovább csillogtassa hímporát. A derék kutyának képére mégis kiült az utálat. - Villogj csak fent, te szép féreg; nem lesz nagyobb az értéked! Hernyó maradsz, bár fent keringsz. Nem a szárny szab itt mértéket, hanem a gerinc. |